(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Van olyan, hogy óceánfüggőség? Hogy annyira vonzódsz hozzá, úgy megszokod és igényled a látványát, hogy ha egy ideig nem látod az óriási türkiz hullámokat, meg a sós vízbe szakadó vad partokat, egyszerűen muszáj visszamenned? Nem tudom, mennyire vagyok klinikai eset, de Madeira és az Azori-szigetek után egyszer csak […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Bármibe lefogadom, hogy nem sűrűn kóstoltátok eddig a Szentlélek levesét. Hát én sem. De a Nagy-Húsvéti-Készülődés égisze alatt most ez is megtörtént. Nem vagyok vallásos (illetve van egy különc elképzelésem a világ működéséről), templomot közelről csak akkor látok, ha esküvőt fényképezek benne. A katolikus vallás közelébe is csak […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) A gép szárnyvége majdnem beleáll a futópályába az ordas szélben, nekem kéne egy tiszta pelus, ők meg csókolóznak. Életem egyik legérdekesebb románca bontakozik ki a szemeim előtt. Elmesélem. Folyosó mellett ülök a repülőn, ami nem a kedvencem, de legalább nyugodt lélekkel megihatok fél liter vizet, mert nem kell […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) “Mert ott volt.” mondta Edmund Hillary, mikor arról kérdezték, miért mászta meg az Everestet. Hasonló választ tudnék adni a kérdésre, miért másztam meg a Pico-t. Bár ennek jelentősége az emberiség szempontjából elenyésző, a saját szempontomból viszont igen kimagasló, és ez is valami. A Pico vulkán Portugália legmagasabb hegye, […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Azori-szigetek. Még mindig annyira egzotikusan cseng ez a név a fülemben (és főként a portugál eredetije, Açores), pedig már lett volna időm megszokni. Naponta sokszor kimondom magamban, amikor egyszerűen csak örülök a pillanatnak, meg hogy itt lehetek. Ez egy olyan sziget, ahol egyszerűen csak jó lenni. Akkor is, […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Boa sorte. Jó szerencse. Azt hiszem, ez vezetett engem most ide, az Atlanti-óceán közepére, egy aprócska szigetre, Faialra, a kilenctagú, egzotikus hangzású Azori-szigetek egyikére. És hogy hogyan kerültem ide, az is megér talán egy rövid mesét, mert úgy három hónappal ezelőttig fogalmam sem volt, hogy ez a hely […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Nekem a Balaton a riviéra. Napfény járja át a szívem újra, egy szál bikinit hoztam el az útra. Hányszor elmúlt már, de újra vár a balatoni nyár. Napozunk a Balaton mindkét partján, érzem már, hogy soha nincs határ, örökké tart a nyár. Ismerős, ugye? (a dalszöveg idézetek sorban: […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Az élet egyik legnagyobb ajándéka számomra az a sok-sok érdekes ember, akikkel az utazásaim során összetalálkozom. Van, akikkel csak öt percre, mégis hosszan rezonálnak bennem valamiért. Robert ilyen. Az első mondata valahogy úgy hangzik, hogy kijelenti, ő művész. De nem pökhendin, nem felvágósan, inkább csak tárgyilagosan. Milyen művész, […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Reg: – Elvették mindenünket a nyomorultak, kiszipolyoztak minket. És nem csak minket, apáinkat is. És apáink apáit is. Loretta: – És apáink apáinak apáit is. Reg: – Igen. Loretta: – És apáink apáinak apáinak az apáit is. És… Reg: – Jól van, Stan, ne lovald bele magad. És […]
(Hallgasd a zenét a blogbejegyzés olvasása közben.) Madeira szigetére repülni elég különleges élmény, és nem csupán azért, mert a fél Atlanti-óceánt át kell szelni, hogy odaérjen az ember, hanem mert picit trükkös a reptér. Nem lövöm le a poént, csak annyit mondanék, a futópályához mesterségesen kellett hozzáépíteni, hogy elég hosszú legyen, mer’ Madeira vulkanikus szigetén […]
Hallgasd a zenét, miközben olvasod a bejegyzést. Madeira. Azt jelenti portugálul, fa. És az elnevezés nem a véletlen műve, ugyanis felfedezésekor szinte teljesen erdő borította. Én persze nem a felfedezésekor vetődtem arra, vagy ha igen, az nem ebben az életemben volt, következésképp mást is találtam arrafelé, mint fát. Hogy mit, azt most megpróbálom a teljesség […]
(Hallgasd a zenét, miközben olvasod a bejegyzést.) – Lányok, mit terveztek enni ma vacsira? – Hát, feltehetőleg semmit. – Oké. Én főzök, ti mosogattok, rendben? És persze, hogy rendben, mert Anderia kitűnő szakács. De talán ne szaladjunk ennyire előre. Szóval, ha valaki nem olvasott volna korábbi bejegyzéseket, egy vendégház magánéletéről van itten nagyban szó, ahol […]
(Hallgasd a zenét, miközben a bejegyzést olvasod.) A hely, ahol önkénteskedem, egy csupa szín, csupa jó energia, csupa hangulat vendégház (Maktub a neve, ami valami olyasmit jelent arabul, hogy minden előre meg van írva, a dolgoknak úgy kell lenniük, ahogy), egy kétszáz fős irinyó-pirinyó településen, komótosan becsüccsenve az óceán és a hatalmas hegyek közé. A […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) – Elnézést, uram, megtenné, hogy megkeresi a bugyimat a bokorban? Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én életemben ez nem egy szokványos nyitómondat egy ismerkedős beszélgetésben. Néha azonban úgy hozza az élet, hogy váratlan módon mutatkozunk be embereknek. Talán már említettem, hogy mi itt egy padláson […]
(Hallgasd a zenét a bejegyzés olvasása közben.) Az utazáshoz való hozzáállásom gyökeresen változott meg az évek során és az átélt élmények következtében. Amíg alkalmazott voltam, és nem a magam ura (ez bizony már rég volt), addig nekem is csupán a szokásos egy-hét-alatt-nézzünk-meg-minél-több-mindent-egy-adott-helyen-hogy-aztán-fáradtabban-térjünk-haza-mint-ahogy-elindultunk típusú nyaralások jutottak. Aztán az életem alapjaiban megváltozott, ezzel pedig alapjaiban változtak meg […]